Németh-Newhouser Andrea márciusi kezdeményezése nyomán Szemere Ádám megszervezett egy személyes találkozást lehetővé tevő vacsorát a budapesti Szegedi Halászcsárda étterembe.
Bevallom, én még sohasem vettem részt ilyen találkozón (ennek okát megadtam a nyitó beszédemben), és örülök, hogy most itt lehettem.
Ezzel nyitottam:
Kedves Kollégák!
Szeretettel üdvözlök mindenkit!
Bíró Zsolt társmoderátorommal egyetemben köszönöm Szemere Ádámnak a szervezést, én az ilyesmiben meglehetősen ügyetlen vagyok. Sőt, be kell valljam, ez az első ilyen találkozó, amin részt veszek. Ebben közrejátszik az a, mondjuk, kisebbségi érzésem, hogy én ebben a körben némileg kívülálló vagyok. Mindig felnéztem azokra, akik idegen nyelveket magas szinten tudtak.
Én ugyanis a Műszaki Egyetem vízépítőmérnöki karának elvégzése után munka mellett kezdtem el a nulláról tanulni angolul a TIT-en, és így jutottam el hat év alatt a felsőfokú nyelvvizsgáig. Ezután a cégnél lehetőségem adódott arra, hogy bejussak az ELTE fordító és tolmácsképző csoportja által szervezett egyéves nappali fordítóképzésbe, ahol tulajdonképpen megtaláltam a hivatásomat: a fordítást.
A rendszerváltáskor én is váltottam, 89-ben szabadúszó fordító lettem, és az is maradtam. Ma már persze nyugdíjas vagyok, negyed gőzzel fordítgatok az agyam karbantartása és némi nyugdíjkiegészítés érdekében, de ma már elsősorban az unokák adta örömöket élvezem.
Az, hogy mégis miért én lettem az, aki ezt a fórumot létrehozta, az nem a nyelvi kompetenciámnak köszönhető, hanem annak, hogy már nagyon korán megismerkedtem a számítástechnikával, a programozás alapjaival a gimnáziumban, matematika tagozaton.
Amikor fordítóként kezdtem dolgozni, érzékeltem azt, hogy ez egy meglehetősen elszigetelt, magányos szakma. Már nem emlékszem arra, hogyan találkoztam azzal a programozó fiúval, aki az akkor Magyarországon dolgozó amerikaiak számára készített egy EXPAT levelezőlistát, de ez adta az ötletet arra, hogy ennek mintájára készítsünk egyet a fordítóknak is.
Ezt a Compuserve szolgáltató üzemeltette, és 1995 októberében indult útjára (20-30 fővel). Nehezen menedzselhető, kézivezérléses rendszer volt.
A webes szolgáltatások fejlődésével később sokkal egyszerűbb lett a feladat. 1999-től az egroups (Yahoo), 2001-től a YahooGroups adott otthont a fórumnak, majd ennek megszűnése után 2020-tól a Groups.io a gazdánk.
Mivel kezdetben az interneten jóval kevesebb tartalom volt elérhető, gyakrabban fordultunk egymáshoz segítségért. Kezdettől fogva szándékom volt, hogy a lista szakmai lista legyen, már csak azért is, mert láttam, milyen hamar elszabadulnak az indulatok, akár egy mai kommentfolyamban. Egy-két „furcsa” tag is elég ahhoz, hogy megmérgezze a lista hangulatát. Az első 10 évben még valóban volt „moderátori” szerepem, sőt – bármennyire rühelltem – időnként élnem kellett az átmeneti kizárás eszközével, mások haragját a fejemre vonva ezzel. Amióta Gábris Laci létrehozta a MAOFF listát, ahol parttalanul bármiről beszélgethetnek a kollégák, a MFEFO gyakorlatilag zajmentessé vált.
A fórum szerepe az évek során megváltozott, mondjuk ki: csökkent. Ahogy a szakmánk szerepe is. Az interneten ma már többnyire választ kaphatunk a szakmai kérdéseinkre, ahogy lassan a fordítást magát, annak egy jelentős részét is elvégzi helyettünk a mesterséges intelligencia.
Egyetlen területen marad szerepe a listának, ha valamilyen rejtélyes okból élő sorstársainkat szeretnénk megszólítani, talán azért, mert mégsem találtuk meg a kérdésünkre a választ az interneten, vagy valamit ÉLŐ emberekkel szeretnénk megbeszélni – az csak itt lehetséges. Ennyiben maradt még szerepe a listánknak.
A fontosság csökkenését jelzi a taglétszám alakulása (és talán a jelenlevők baby boomer életkora is). 2000 körül 300 tagunk volt, ma mintegy 150-en vagyunk.
Moderátorként semmit sem tudok a tagokról, a jelentkezéshez elég az e-mail cím (de senki sincs automatikusan felvéve, megerősítést kérek, és az első levele sem kerül ki automatikusan). Ez hatékony védelem a spamek ellen.
Mivel a listán (egy-két tag kivételével) jórészt ismeretlenek vagyunk egymásnak, ezért gondoltunk arra, hogy ezt a hiányt, ha már személyesen összejöttünk, pótoljuk azzal, hogy röviden bemutatkozunk.
Lázár József és Tóth Gizella felvette a bemutatkozásokat, itt megtekinthető:
https://www.youtube.com/playlist?list=PLzoJKCoGjPWrD9URS433Si_VJv2bcuBva
Ahogy említettem, a mfefo szerepe az idők során jelentősen megváltozott. Látva az egységes életkori összetételt, úgy gondolom, hogy a fórum korai szakaszában csatlakozó kollégák maradtak hűségesek a fórumhoz, de a fiatalabbak már a közösségi médiában találják meg a kapcsolódáshoz a teret. Ennyiben tehát nem igaz az az állításom, hogy a mfefo lenne az egyedüli tere annak, ha élő emberekkel szeretnénk beszélni, hiszen a közösségi fórumoknak is élő emberek a résztvevői.
Körülnéztem a Facebookon, és a következő csoportokat találtam (amelyekhez temészetesen érdemes csatlakozni is):
Fordítót, tolmácsot, tanárt keresek (17,4 ezer tag)
Hogyan fordítsam? (7,4 ezer tag)
Fordítók és tolmácsok szakmai csoportja (4,2 ezer tag)
Rühellem a félrefordításokat (4,2 ezer tag)
A taglétszámok beszédesek…